ZSINÓROK

Valamikor hajdanában az ember őse a kezében tartotta a horgot a történészek találgatása szerint (bár fogalmam sincs ezt mire alapozzák), de állítólag hamar rájöttek, hogy észszerűbb valami növényi rostra kötni a horgot (ugyan hány ujjuk ment addig veszendőbe). Majd valamivel később a fonott selyemszálat használték horgászzsinórnak. De hál a Du Pont cégnek 1937-ben felfedezte a műanyagzsinórokat és megszületett a monofil zsinór.

Monofil horgászzsinór
A jó horgászzsinórral szemben a homogenitás az egyik legfontosabb alapkövetelmény, ami azt jelenti, hogy a zsinór minden egyes milliméterén azonos tulajdonsággal és képességgel kell rendelkeznie. Fontos szempont a zsinór sűrűsége, mivel a víz 1 g/cm³ sűrűségű és a régebbi zsinórok sűrűsége alig volt nagyobb 1,15 g/cm³  ezért a vízbe kerülve nem akartak elsüllyedni, inkább a víz tetején úsztak, de ezt az apró hibát mára teljesen kiküszöbölték.
A másik fontos szempont a zsinóroknál a szakítószilárdság, de arra tekintettel kell lennünk, hogy minél keményebb a műanyagzsinór anyaga annál kisebb a nyúlása, de nagyobb a szakítószilárdsága. Ellenben minél lágyabb annál nyúlékonyabb, gyengébb a zsinór.
Ennek a tudásnak a függvényében és az alkalmazott horgászmódszernek megfelelően kell kiválasztanunk a legmegfelelőbb zsinórt. Fontos tudnivaló, hogy a zsinór csomagolásán feltüntetett érték nem a zsinór szakítószilárdságát jelenti, hanem azt hogy mekkora az a húzótömeg, amelyet a zsinór még szakadás nélkül elbír.
Fontos még tudnunk, hogy a zsinórra kötött csomók 15-40 %-al is csökkenthetik annak a szakítószilárdságát. Be bizonyított tény, tehát mindenki nyugodtan használja, ha vizes a zsinór akkor az kedvezően befolyásolja a zsinór csomótűrését, tehát a zsinór kötése előtt, ne felejtsük legalább a kötözött részt bevizezni.
Fő alkalmazási területei az un. hagyományos horgászmódszerek és a finomszerelékes horgászat.

Multifil zsinór
Új idők szeleként a közelmúltban kerültek be a horgász köztudatban ezek a zsinórok első jeles képviselője, az un. fonott zsinór volt, amely a monofil zsinórok szakító szilárdságának a többszörösét képes volt elviselni, cserében viszont nem nyúltak. Főzsinórnak nem igazán voltak alkalmasak, nagy gubancolódási hajlamuk miatt, de előkének tökéletesek voltak hajlékonyságuk és csomótűrésük miatt.
Következő generációja a körfonot zsinór, mely főzsinórként is jobb és kényelmesebb horgászatott tett lehetővé. Fő erénye nagy szakítószilárdsága és a kopásállósága melyet a nagyhalas pergető horgászok és a nádi pontyozók használnak ki.
Legújabb generációja a kötegelt zsinórok melyek a kopásállóságuk és siklási tulajdonságai is kedvezőek, természetesen nagy szakítószilárdsága mellett.
Fő alkalmazási területei a nádi pontyozás, bojlizás és pergetés.

Legyező zsinórok
A legyezéshez használt műcsalik általában kicsik és súlytalanok, ezért a dobósúlyt általában a zsinór súlya adja. Ezért a legyező zsinór gyártására nagyon szigorú szabályok vonatkoznak.
Létrehozták az AFTMA osztályzási rendszert, mely a zsinór első 9,1 méterének súlyára vonatkozik.
Ezt a számot feltüntetik a legyezőbotokon is, főleg azért, hogy melyik bothoz ilyen zsinór való.
Fő alkalmazási területei a legyező horgászat.

 Előke zsinórok
Lényegében monofil zsinórok, de nagyobb szakító szilárdsággal rendelkeznek, mint azonos átmérőjű társai, tehát az előállításuk is drágább és általában sokkal kisebb általában 50 méteres kiszerelésben gyártják.

Fő alkalmazási területei a finomszerelékes horgászat további finomítása.