Miért kezd el valaki horgászni?

Lényegtelen a miért!!!!

Az élmény, ami fontos, amit a pillanat jelent, amikor a víz közelében vagy. 
Egy percig nem gondoltam komolyan, hisz világéletemben rohantam és azt akartam, hogy pörögjenek körülöttem a dolgok, de most váltottam kicsit.
A legjobb barátom horgászik! Azt hiszem innentől minden magyarázat felesleges. Horgászverseny?

Indulás, csak kellene pár dolog: bot, orsó meg mi is? Kérdeztem Tamást?
Szerinte nincs gond csak a bot a lényeg, hát vettem egy olcsó de szép botot. – ennyit tudok a botról most is.
Mivel szombaton rendezik a versenyt és csütörtökön jutottam a felszerelésem első darabjához pénteken melegítettünk be, hogy valami még is derengjen a szakmából, és ne kezdőként induljak!!!! Na ez a nap meg is tette a dolgát, minden fogást a magamévá tettem és valami irigység félét is felfedeztem a mesterem arcán.
Reggel kicsit visszaesett az önbizalom, egyesek szinte IFA platóra való szereléssel érkeztek.

Sorsolás kezdése

De most képzeljetek el engem és a fergeteges arzenált: egy bot + orsó+ 2. db. bottartó. 1 db. Pót etetőkosár, 6 előre kötött horog barátom jóvoltából, kölcsönbe kapott merítő szák és haltartó, 1 db. vödör és az aznap reggel elkunyerált horogszabadító. Önvédelemből még vittem magammal egy nagy táskát is, amiben törölköző és kaja illetve naptej volt.
A sorsolás elég jól sikerült a sejt.hu team elég közel került egymáshoz így javultak az esélyeim arra vonatkozóan, hogy nem égetem porrá magam sajátos profizmusom fitogtatásával. Jó volt nézni a felkészülésnél az embereket amint ügyködnek, pakolnak szét, össze meg ilyenek. Mivel már elétek tártam műszereimet, gondolhatjátok mennyi időt vett igénybe a szerelés, leginkább a bottartók elhelyezése okozott gondot mivel két olyan fa közé kerültem, amik kifogtak rajtam, illetve a damilon. De! Legalább telt az idő, és én is nagy munkában voltam ezáltal.

START!

Vagyis egy pukkanásra mindenki bedobott! Követtem a példát és sikerült, nem vágtam izomból a vízbe az etetőkosarat, hanem ahogy már kigyakoroltam előző nap, laza mozdulattal kijelölt területemre engedtem a vérszomjas csontikat. Ezek után nyugalommal konstatáltam, hogy a nehezén már túl vagyok, és ha csak a verseny végén húzom ki a cuccaimat, akkor minimálisra csökkentem a megbukás lehetőségét. Ezt követően átadtam magam a nyugalomnak, és szél ellenére pihentettem a gondolataimat. Bár minden ilyen rendezvénynek van alapvetően célja azért mi is, adhatunk neki külön, például ez lehet egy olyan nap a többi között, ami a semmiről szól. Eme tevékenységemhez csatlakozott Zolika, aki inkább csak barangol a világban, de a lazulás csoportos élményét Ő sem hagyná ki.
Megjegyzem itt és most, beszélgetni bárhol lehet de itt a hangulat egyéni. Így telt az első pár óra, de megzavartak!

Erősen koncentrálok a kapásra :-)

Valami rángatta a botomat!!!! Emberek!!!! Talán egy hal? Akasztás! Brutális voltam! Most is! Tudatlanságomat ösztöneim nyomták el és már tekertem is, ahogy azt kell. A parttól pár méterre megálltam és vigyorogtam, de nagyon, mert a damil rohangált össze-vissza. A verseny szabályait nem tudva izgalmamban szóltam Zolikának, hogy szákot neki és már parton is volt a zsákmány. Következő lépés: horgot ki. Na ezt a részét még csak elméletben ismertem, igaz már-már zavarba ejtő volt az automatikus mozdulatok hatékonysága! Horogszabadító- damilra rá – tolni be – fordít – vissza ki - kész.
Na, nem is olyan nagydolog ez, de az érzés és a mesterem által emlegetett élmény leírhatatlan. Előző nap egy pár „dekás”  snecinél már táncoltam, akkor el lehet képzelni mi volt ez számomra!!!! Egy dolog viszont nem hagyott nyugodni: mit is fogtam most akkor? Lövésem nem volt mit cibáltam ki a partra, de a csapattársak megmondták: keszeg! Mikor megtudtam, hogy még nem volt kapás a parton kicsit meglepődtem és a hír is fülembe jutott, hogy máskor egyénileg kell megoldani a zsákmány kiemelését – ezért a versenyzők kicsit „köhögtek” is.
 De szerintetek érdekelt? Hát persze, hogy nem. Tömtem az etetőkosarat és dobtam ujra, Zolika szerint nagyon precízen és koncentrálva, de ez csak azért tettem, mert mindig volt arra valaki és megvártam, amíg csak kevesen látják az attrakciómat. De ez is jól sikerült, és a távolság is szinte másolta az előzőt.
Tovább társalogtunk, volna de, ekkor zaklatni kezdtek. A halak! Rángatták a botom végét!!
Erre én visszarántottam és tekertem. De a nap másik zsákmánnyal már nem ajándékozott meg, igaz a mérlegelés is izgalomba hozott mivel azt sem tudtam, miként megy végbe. Ember jött, mért és indult tovább: 0.50 kg. A teljesítmény ennyi, de nem mindent mutatott meg a mérleg.

A dévérkeszeg súlya melyet én fogtam

Nézzük egészében a napot, hisz nem ez a pár óra volt a királyság, a két lövés közé csak a koronázást szorították.

A megérdemelt bajai halászlé

Maga a rendezés, a hangulat minden várakozásomat felülmúlta, igaz délután a munkám miatt nem voltam a koncerten.
Most nem kívánok senkit rábeszélni a pecára de egy dolog:

Tudod mi lesz holnap?
Lesz holnap?
Na mi lesz már?

Indulj és élvezd, hisz ezt érezni kell egyszer!

Gábor