Recski horgászat

Egyik barátom  Bükkszéken nyaralt és meghívott bennünket, egy kispihenésre, melyben azt is belekalkuláltuk, hogy elmegyünk egy nap horgászni.

Hosszas-hosszas vívódás után, úgy döntöttünk, hogy horgászcélunk a Recsken található híres horgásztó lesz.

Így hát összepakoltunk és elindultunk, ahová 12 óra magasságában meg is érkeztünk. A napijegyet a halőrtől vásároltuk meg 3000,- Ft-ért. Mely arra jogosított fel bennünket, hogy kettő horgászbottal vehetjük célba a halakat, melyeknek még bedobás előtt megkegyelmeztük. Körkérdésre ugyanis senki nem vállalta fel a halpucolást, ezért már az elején catch and release horgászatnak vágtunk neki.

Szokás szerint magamra vállaltam az etetőanyag bekeverését, melyet most nem a legalaposabban készítettem el, mivel nem igazán halat akartunk fogni, hanem csak egyszerűen jól akartuk érezni magunkat.

Ez abból is látszott, hogy horgásztársaim rögtön egy 2 literes palackba előre bekevert és ideális hőmérsékletre hűtött horgászok csalogatására szolgáló boros-kólát fogtak kezükbe és megkezdték a beetetésüket. Nekem sajnos csak a NA jelzéssel ellátott sörös palack jutott, mint pilótának – igaz legalább a hőmérséklete jó volt.

A lazítás megkezdése megtörtént kapás még nem volt

A halaknak szánt etetőanyagot sem variáltam túl, csak 3 kg piros pontyos Lantost kevertem be, melyet nem kellő oda figyeléssel tettem, ezért sikerült alaposan túl vizeznem.

Kevertem hozzá egy kis csontit és csemegekukoricát.

Barátom a horgászatát egyszerűen oldotta meg csak tette az feederbot etetőkosarába egy kis etetőanyagot és bedobta nemes egyszerűséggel a csontival csalizott horgot a vízbe.

Én annyival bonyolítottam, hogy megnéztem meddig tudok csúzlival lőni  majd megnéztem, hogy meddig tudok dobni és a kettő összeegyeztetése után beetettem és odadobáltam.

Ez a módszer :-) olyan eredményes volt, hogy hamarosan meghozta az első kapásokat melyek kivétel nélkül kárászok voltak. Mi teljesen jól szórakoztattuk egymást.

Sőt olyan látványba volt részünk, hogy olyat egyhamar nem igen fogunk látni. Remélem a lenti fényképen jól lehet látni, hogy ezzel mit is akarok mondani. A történet hozzá meg csak annyi, hogy bedobás előtt kis gombóc összenyomása és a víz szélébe dobása – tanulmányozni az etetőanyag bomlásának idejét. Az etetőanyag oly sikert aratott a partszélen lakó kis halak között, hogy egyszerűen körül rajzották az etetőanyagot. Ezt többször egymástól távolabbi helyeken is kipróbáltuk és azt kell, hogy írjam, mindenhol ezt a hatást váltotta ki e remek etetőanyag.

A béka  érdeklődve figyeli a kishalak táplálkozását

Na de ezek után jött a java, a nagy nyüzsgésre felfigyelt egy arra kóborló laza béke, mely beugrott a halak közé és egyet megragadva, azt félig bekapva elindult a part felé. Ráadásul akciója közben jól tűrte a fényképezést is. Melyről számos fénykép készült.

Elindulás a part felé

A nagy nézelődés közben alig vettem észre, hogy feederbotom az eddigi nyugalmi állapotától szokatlan módon mozog, a kapáson már láttam, hogy ez nem a szokásos kárász, vagy keszeg lesz. S lőn igazam, egy szép 1.5 kg-m körüli tükrös volt az áldozat, melyet természetesen fényképezés után azonnal kíméletesen vissza eresztetünk az éltető közegébe a vízbe. Barátom addig fogott egy jó kárászt és keszeget, melyek szintén horogszabadítás után rögtön mehetek vissza.

Ez már megvan

Nem beállított fénykép

Ismét beszélgetés és fotózás következett, melyet szintén egy jobb kapás szakított meg. Ez esetleg az előző bátyja lehetett, mert esetleg közelebb lehetett a két kilóhoz, mint az előző.

Ez sem beállított fénykép

Szákolás, horogszabadítás és fényképezés, majd vissza eresztés.

Catch and release

Sajnos ezután már említésre méltó esemény nem történt, mivel ugyan fogtunk szép kárászokat és keszegeket, de sajnos megizzasztani az időn kívül másnak nem sikerült bennünket.

Egy keszeg és a kifogója

Lassan 17 óra lett és mögöttünk megérkezett a váltás, mivel állításuk szerint ez a tuti hely itt laknak a legnagyobb halak. Mi összeszedelőzködtünk és átadtuk a helyünket az éjszakásoknak.

Remélem ők nagyobb szerencsével jártak mint mi, igaz ők is a felszerelésük alapján profiknak tűntek, mivel úgy néztek ki mint az igazi bojlis horgászok, legalább is a felszerelésük, úgyis mint rod-pod, bojlisbotok és orsók, valamint etetőhajójuk megvolt.

A hosszas beszélgetésből kiderült, hogy nincs az-az autó, amit ne tudnánk mi igazi sporthorgászok megtölteni felszereléssel.

Horgászat végére kellemesen elpilledtünk, majd jó nyársaltunk Bükkszéken, ahol már én is megkóstolhattam a horgászoknak szánt előre bekevert és ideális hőmérsékletűre hűtött boros-kólát.

sejt