A nagy peca előtt egész héten bevoltam sózva. Szinte már megvonási tüneteim voltak. Így hát teljes erő bedobással készültem a hétvégi horgászatra. Elmentem hát a helyi info elosztóba.
A horgászboltban megtudtam, hogy a nagykunsági főcsatornán meggyeget a kárász. Tudtam, hogy ezeket kell üldözőbe vennem. Így hát belegondoltam a picker botos horgászatban fogok alkotni. De azt is ki kellet eszelnem hogyan szabaduljak meg a törpéktől. Ami fenekezve nem könnyű. Figyelmeztettek is rá, hogy öngyilkosság amit teszek, de nem kifejezetten érdekelt. Arra jutottam, hogy zizivel (puffasztott rizs) horgászom. Ez elemelte a horgot a fenékről, ugyanakkor a hátránya a dolognak, hogy hamar leázik a horogról. A jó oldala viszont a sok dobálás következtében fellépő etetés. Nem is kellet külön etetni.
Na de most már beszéljünk a szerelékről. A főzsinór 16-os az előke 14-es a horog 12-es, tört gubanc gátló, rakéta kosár. Az etetőanyag nem volt túl bonyolítva: 2 kg maros-mix pörkölt. Elkészült hát a szerelék.
Másnap hajnalban spuri a vízpartra. Nem sokáig bíbelődtem. Etetőanyag bekeverése egy kis vizes kenyérrel és már landolt is az etetőkosár. A zsinórt alkoholos filccel megjelöltem, hogy később is vissza találjak az eredeti helyre.
Kis idő elteltével bólogatott a pálca már ha bólogatásnak nevezhetnénk. Behúztam az illetőnek. Kis ellenállás a zsinór végén. Hopp egy törpe. Jaj de útálom ezeket a vakarékokat.
Újabb dobás jött. Kb. 15 perc elteltével bebólintott a bot. Tudtam, hogy ez nem törpe. Az ellenállás nagyobb volt. Nem sokára a parton volt a megilletődött karcsi. Ezt követően fogtam kettő valamivel nagyobb kárászt. A nap csúcspontjai csak ez után következtek. Eltávolodtam a bottól és ráadásul még háttal is álltam neki. Így csak azt hallottam, hogy valami sistereg. A botra nézve láttam eszeveszett kalimpálását. Bevágtam amilyen gyorsan csak tudtam. Minden eddiginél erősebb ellen állásba ütköztem. Halam a mélyben mindenféle akrobatikus mutatványokat bemutatva próbált meglépni. Kis idő múlva már a part közelben rótta köreit. Eredmény a nap legnagyobb hala egy 70 dekás kárász volt.
Innentől kezdve figyelmes voltam és a botnál maradtam. eltelt 2 óra kapás nélkül. Már a hajamat téptem mikor kapásom volt. Megint erős ellen állásba ütköztem ám ez a hal hamar kin volt a parton. Meglepődésemre egy csukát fogtam zizivel. Nem volt azért túl nagy. De ezután már egy kapásom se volt. Nem bánkódtam ez miatt, elégedett voltam halaimmal. Szépen össze pakoltam és hazafele vettem az irányt. Még napokon keresztül csak a kárászokra gondoltam. Sajnos még ekkor nem volt digitális fényképezőm ezért csak egy fotó készült az is a halakról.