Szégyen az amatőr versenyzésnek

A hitelesség kedvéért sem írom le, hogy melyik horgászegyesületnél történt a hétvégén ez a szégyenteljes történet, mely nem indult annyira tragikusnak… De kezdjük az elejéről. Barátommal elmentünk benevezni az egyik horgászegyesület horgászirodájába, mivel hétvégére versenyt hirdettek.
A nevezési díj nem volt nagy összeg, kis amatőr vidéki versenyről szólva. Tagoknak 500 Ft, tagsági hiányában 1000 Ft-ba került, ami lássuk be nem egy megterhelő összeg egy jó kis mókáért, versengésért és azt követő ebédért.

Már nagyon vártuk a versenyt, lelki szemeink előtt láttuk már állásainkat… a nyugodt horgászat örömteli pillanatait. Szombat reggel, mikor startra készen érkeztünk meg a verseny színhelyére, már láttuk, valami nem stimmel…
A versenygyülekező 06 óra 00 percre lett meghirdetve, de a pálya kitűzése még nem történt meg és a versenybizottság sem jelent meg a helyszínen. Lelkesedésünk elillanni látszott… A versenyzők meg jöttek, jöttek és még mindig jöttek…
06 óra után pár perccel megérkeztek a pálya kitűzők. Az igazsághoz még hozzátartozik az, hogy a verseny egy csatorna partján került megrendezésre, mely náddal sűrűn benőtt parttal büszkélkedhetett. E partszakaszból kb. 150 méter terület volt megtisztítva, melyen megakarták rendezni a versenyt.

Na végre megkezdődött a pálya kitűzése és a helysorsolás, mely annyiból állt, hogy ki hányadiknak nevezett. Na most mi csütörtökön voltunk az 51-53. nevezők.
Mikor ezt megtudtuk és azt is, hogy 07 óra 00 perckor kezdetét veszi a verseny kicsit kétségbe estünk, mivel még az etetőanyagot sem kevertük be előző este, mert nem tudtuk, hogy állóvízre, lassú folyásra vagy erősen hullámzó áramló vízre számítsunk.
De visszatérve a történetre, a kitűzés folytatódott. Láttuk, hogy kb. 4 lépésenként szúrják a táblákat, ami ugye, olyan 3-4 méter. Végig szúrták a megtisztított szakaszt és még maradt egy csomó számmal ellátott tábla a kezükben. Ezt ők is tapasztalhatták, ezért elkezdték összeszedni a táblákat és 2 lépésenként kitűzni a versenypályát.

Ekkor már elkezdődött a jogos morgolódás-zúgolódás, hogy nem lesz elég hely a kipakolásra, koncentrált etetésre (ezt a komolyabb „amatőr” versenyzők tették akik esetleg versenyládával és egyéb nyalánkságokkal érkeztek) – pláne azért, mert a csatorna vize erősen hullámzott az erős északi szélben – hal fárasztásra. Számomra a meglepő az volt, hogy „Pista bácsi” helyi versenyző is elkezdett zúgolódni a kevés hely miatt. A tűzők ezzel nem törődve végig szúrták a pályát.
Ám egy igazi „amatőr” versenyhorgász nem ijed meg a kihívásoktól, gyors beszállás az autókba, irány a hely és kipakolás. Elkezdeni gyorsan az etetőanyag bekeverését, mélységmérés stb. Ekkor 06 óra 30 perc volt.

A meglepetés ezután következett, mikor a tűző, vagy inkább húzó emberek újra felszedték a táblákat, és 5-6 lépésenként elkezdték leszúrni az elejétől. Ezt látva bepakoltunk az autóba és vártuk illedelmesen − bár már egy kicsit idegesen − hogy hol lesz a helyünk. Ismét végigrakták a táblákat, és ami ezután történt, az már a mi birkatürelmünknek is megártott.

A kitűzött versenypályán mindössze 35 hely volt kijelölve. 35 horgásznak való hely, se több, se kevesebb… Ezek után a főszervező a felszólított mindenkit, hogy a hozott halat mindenki mutassa be. Valamint ne adjunk át egymásnak fogott halat a verseny végén a jobb helyezés reményében. Ezt követően felszólított közel 50 versenyre jelentkezőt, hogy akinek nincs helye – miért is lett volna ??? − az oda megy a csatornán, ahová akar, 11 órakor vége lesz a versenynek, majd akkor fáradjunk oda hozzá mérlegelni.

Ez a szeretetteljes monológ megadta az addigi versenykedvünk maradékainak is abszolút lerombolását.
Ekkor már jó páran beültek az autójukba, és köszönés nélkül távoztak. Zúgolódásból kiderült, hogy ez nem az első ilyen eset, sőt, ez évről évre ugyan így történik… Hogy a verseny szervezői miért nem tanulnak a hibáikból ???L
Mi még tettünk egy gyenge próbálkozást és próbáltunk keresni valamiféle horgász helyet, de mivel az általunk bejárt 1000 méteren nem találtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy befejezzük a versenyt, és szégyenszemre feladjuk az általunk még meg sem kezdett versenyt.

Elhatároztuk, hogy nem versenyzünk, inkább átmegyünk a Tisza-tóra és horgászunk egy jót. Ami meg is történt.
Kipróbáltuk a rakó-, match-, spicc- és feeder-botos horgászatot, most a feeder bot nyert. Igaz őszinte meglepetésünkre. Ja és a törpeharcsák a tározón. Ez teljesen felbosszantott bennünket, hisz tavaly egész évben nem láttunk törpeharcsát, most meg szinte semmit nem fogtunk a "kis nyavalyásokon" kívül. Na ez így ebben a formában nem igaz, mivel jött néha egy-egy dévér-, karikakeszeg és bodri is.
Na és a legvégére a legszörnyűbb dolog, amit évek óta láttunk a Tisza-tó azon részén megjelentek a kis törpeharcsa gömbök (melyek több száz, olykor ezer törpeharcsából állnak).
A végére azért illő oda írnom, hogy mindezek ellenére jót horgásztunk és szórakoztunk. Kellemes időtöltés volt. A versenyről még csak annyit, hogy én már tudom, a következőn is ott leszünk...

2003. június 22.